Író: Anton Pannekoek
Először megjelent: "Left", 156. szám (1950. május)
HTML/Fordítás:: P.G.
A „Left” Szerkesztője,
A „Hangsúly az egyenlőségen” című cikkében, Wigham egy Engels által írt mondatot idéz az Anti-Dühringből, azzal a következtetéssel, hogy Engels ellene volt az egyenlő fizetésnek a szocialista társadalomban. Meg kell jegyeznünk először is, hogy amikor Marx vagy Engels megosztotta gondolatait a jövőröl, nem azt bizonygatják, hogy a munkásságnak mit kell majd tennie a szocializmus alatt; az előrejelzések nem előírások. És másodszor, hogy Engels itt nem a szocialista jövőről, hanem a kapitalizmus alatt élő munkásosztály gondolatairól, követeléseiről és platformjáról beszél. Dühring, az egyenlőségről, mint „örök igazságról” szóló, zavarodott kifejtései ellen, azt hangsúlyozza, hogy az egyenlőség eszméi maguk is társadalmi állapotok termékei. Az egyenlőségi követelés a proletariátus szájában először reakció volt a gazdag és szegény közötti kiáltó kontraszt ellen, majd protest a társadalmi egyenlőség polgári álkövetelése ellen, amely a kapitalizmus ellen meg nem valósítható. „Mindkét esetben a proletár egyenlőségi követelés valóságos tartalma az osztályok eltörlésének követelése. Minden olyan egyenlőségi követelés, amely ezen túlmegy, szükségszerűen az abszurdumba visz.” Mivel a kapitalizmus alatt és ellene nem követelhetsz lényegibbet, határozottabbat, átfogóbbat, mint az osztályok eltörlését, vagyis, minden kizsákmányolás eltörlését. Ami az egyszerű elméknek gazdag és szegény közötti antagonizmusként jelenik meg, az a valóságban a termelőapparátus kizsákmányoló tulajdonosai és a tulajdonnélküli, kizsákmányolt munkásság közötti osztályantagonizmus. Ha a tőkésnek beszélnie kellene jövedelmeiről ugyanolyanként, csak (jobb adottságai következtében) nagyobbként a munkás jövedelmeinél, az osztálytudatos munkás nem azt válaszolja: „Az igazságosság megköveteli az egyenlőséget.” Azt válaszolja: „A te és az én bevételem alapvetően különböznek jellegükben, név szerint a profit és a bér, mivel más osztályba tartozunk; ti, a munkáltatók, a kizsákmányoló, és mi, a munkások, a pedig a kizsákmányolt osztály vagyunk. És követeljük, és harcolunk a termelőapparátus feletti uralmért, hogy egy osztályok nélküli társadalomban a közös tulajdon alatt valódi egyenlőséget létesítsünk.” Tehát, amit Engels tett annyi volt, hogy a felszíni jelenségről a társadalom mély, gazdasági lényegére irányította a figyelmet.
Tehát amikor az orosz tisztviselő (vagy szószólója a Kommunista Pártban) Engels szavaira hivatkozik, teljes tévedésben van. Egyszerűen fordítva van a dolog. Az orosz munkás, ahelyett, hogy a jövedelem egyenlőségét követelné (egy esztelen követelés az államkapitalizmus alatt), azt kéne válaszolja: „A te és az én bevételem alapvetően különböznek jellegükben, noha mindkettő a bér vagy fizetés külső formájában jelenik meg, mivel más osztályba tartozunk; ti, a főtisztviselők, a kizsákmányoló, és mi, a munkások, a pedig a kizsákmányolt osztály vagyunk. Amit követelnünk kell, az a közös tulajdon egy osztályok nélküli társadalomban, hogy valódi egyenlőséget létesíthessünk.” Ez Enge üzenete az orosz munkásság számára.
Van, mi több, mégegy hely Engels Anti-Dühringjében, ahol véletlen kifejezi gondolatait a szocializmus alatti egyenlőségről. Azzal foglalkozik, hogy a kapitalizmus alatt, a szakképzett munkát (ami „bonyolult”, összetett munkaként működik) jobban megfizetik, mivel ennek a munkaerőnek a termelése és az újratermelése költségesebb. Így, a társadalmi intézmények gazdasági alapjaiig ereszkedve azt mondja: „Magántermelők társadalmában a magánemberek vagy családjaik fedezik a tanult munkás kiképzésének költségeit; magánembereknek jut ezért elsősorban a szakképzett munkaerő magasabb ára is: az ügyes rabszolgát drágábban adják el, az ügyes bérmunkást magasabban díjazzák. A szocialista módon szervezett társadalomban a társadalom fedezi ezeket a költségeket, az övéi ezért az összetett munka gyümölcsei, létrehozott nagyobb értékei is. Magának a munkásnak nincs többlet-igénye.” (Az én kiemeléseim – A.P.) Ez talán elegendő lesz. Engels azt mondja itt, hogy egy szocialista társadalomban a magasabb képzettség (pl. tudományos vagy vezetői készségek) nem ad alapot magasabb életminőség igénylésére, hiszen ezt a készséget maga a társadalom biztosította. Az egyenlőség szerves része az osztályok eltörlésének, a munkások termelés feletti uralmának; az egyenlőtlenség, ahogy Oroszországban és Angliában is, osztályuralomról és osztály-kizsákmányolásról tanúskodik. Amikor Oroszországban az uralkodó bürokrácia magas fizetésekkel jutalmazza magát, amikor Angliában az államosított iparágakban magasan-fizetett tisztviselők próbálják ráerőltetni a munkásokra, hogy márpedig ez szocializmus, nem színlelhetik, hogy Engels az ő oldalukon lenne.